A koktéltrendekről általában kívülről beszélnek. Mi inkább belülről. Onnan, ahol egy ital nem elmélet, hanem rendelés. Ahol az dönt, hogy visszakérik-e. Egy koktél bár Miskolc belvárosában pontosan így működik: nincs más visszajelzés, csak a vendég.
A Melon idén lett 13 éves. Volt időnk végigmenni a klasszikusokon, megtanulni őket rendesen, és volt időnk ráunni is. Sokáig utaztunk a klasszikus koktélok vonatán – ez volt az alap, ezt kellett tudni.
Az új itallapnál viszont nem finomhangoltunk, hanem váltottunk. Lebontottuk a síneket, ledaráltuk a régit, és összeraktunk valamit, amit mi is szívesen látnánk egy komoly bárban – nem csak Miskolcon, hanem bárhol.
Lehet, hogy erős hasonlat, de most az a célunk, hogy amikor valaki bejön hozzánk, az ne csak egy koktélbárt találjon Miskolcon, hanem egy élményt. Egy másik várost, egy másik szintet.
Ami most történik a koktélok világában, az nem látványos forradalom, inkább egy eltolódás. Kevesebb dísz, több íz. Kevesebb megfelelés, több saját gondolat. Ez látszik a nemzetközi top bárokban is, és ezt próbáljuk mi is lefordítani a saját nyelvünkre.
A citrus például teljesen új szerepet kapott. Már nem csak sav, hanem struktúra. Marci, az üzletvezetőnk mesélte pár hete, hogy a yuzu mennyire „ráállt a kezükre” a pultosoknak. A Yuzu Gimlet No.1 ennek lett az egyik legtisztább példája: nem túlgondolt ital, csak pontos. A superjuice és a verjus pedig szintén olyan alapanyagok, amikkel egyre többet dolgozunk. Nem azért, mert trendik, hanem mert egyszerűen jobb velük az eredmény. Stabilabb, mélyebb, összeszedettebb – pontosan az, amit ma egy jó koktéltól várunk.
Ugyanez a gondolkodás megy tovább az alapanyaghasználatban is. A nagyvárosok top bárjai tele vannak izgalmas dolgokkal, de mi azt érezzük, hogy az igazi különbség ott kezdődik, amikor valamit magadnak készítesz el. A saját cordialok és szirupok – mint a melon cordial vagy a timur bors szirup – nem csak extra elemek. Ezek azok a pontok, ahol a signature koktél tényleg a miénk lesz. Ezeket nem lehet lemásolni, és pont ezért működnek.
A klasszikus koktélokhoz való viszonyunk is megváltozott. Szeretjük őket, de nem akarjuk újra és újra ugyanazt megcsinálni. Inkább abból indulunk ki, hogy mit tudunk hozzátenni. De az is igaz, hogy csak olyan koktélokat raktunk fel az itallapra, amikben hiszünk. Ha nem érezzük, nem kerül ki. Aztán majd a vendég eldönti, hogy igazunk volt-e.
Van egy italunk, aminél ezt most különösen érezzük. A Zaatar Basil Smash még új, a vendégek most ismerkednek vele, de mi már hetek óta kóstolgatjuk, és nem tudjuk megunni. „Kortyról kortyra változik az ital, és minden kóstolás valami újat hoz. Nem bonyolult, mégis ez szerintem egy csoda” – mondom ezt tulajdonosként, és ritkán mondok ilyet egy saját italra. Ez az a fajta signature koktél, ami miatt egy vendég visszajön.
De nem ez az egyetlen ilyen pont az itallapon. A Melon Paloma és a Melon Negroni is azok az italok, amiknél azt érezzük, hogy tényleg a saját hangunk szól. Ismerős szerkezetek, de el vannak tolva annyira, hogy ne legyenek kiszámíthatóak. Ezek azok a koktélok, amiket a vendégek sokszor másodjára értenek meg igazán – és pont ezért kérik vissza.
Ugyanez igaz a karakteresebb darabokra is. A Timur Lang vagy a Dirty Harry nem próbálnak megfelelni mindenkinek. Nem is kell. Ezek azok az italok, amik miatt egy koktél bár emlékezetes lesz, nem csak „jó”.
És van egy kategória, amit mi kifejezetten komolyan veszünk, miközben sok helyen csak „letudják”: az alkoholmentes koktélok. Nálunk a mocktail nem kompromisszum, hanem ugyanúgy egy kész ital. Nem „megoldjuk valahogy” típusú italok, hanem valódi élményt adó italok. Aki nem iszik alkoholt, ugyanúgy kapjon egy erős, izgalmas koktélt – ez nálunk alap.
Közben ott van a spritz kategória is, amit sok helyen még mindig félvállról vesznek. Pedig itt dől el az első benyomás. Egy jól eltalált, egyszerűnek tűnő koktél sokszor többet mond el egy bár szintjéről, mint a legbonyolultabb signature ital. Itt nincs hova bújni. Vagy működik, vagy nem.
És közben van egy másik réteg is, ami ugyanúgy része a Melonnak. A prémium italok világa. A polcon ott van a Clase Azul, a Don Julio 1942, a Dictador vintage tételek, a Zacapa XO, több mezcal, több mint 25 féle gin. Pezsgő és champagne vonalon is erősek vagyunk: Ruinart Blanc de Blancs és Dom Pérignon is elérhető nálunk, mellettük pedig olyan tételek, mint a Nino Franco, illetve más, gondosan válogatott habzóborok és különlegességek.
És igen, whisky-ben is erős a felhozatal: ott van a Macallan – 12, 15, 18 éves. Ezek nem pörögnek minden este, de nem is ezért vannak. Hanem mert aki tudja, az tudja.
Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mit látunk most, akkor az az, hogy a koktélvilág kezd visszatalálni az alapokhoz: ízhez, arányhoz, gondolathoz. Minden más csak körítés.
A Melon Café & Bar új itallapja nekünk erről szól. Aztán majd a vendégek eldöntik, hogy igazunk volt-e.